Az évszakváltás egyébként is megviseli a szervezetet, ezért az (lenne) az ideális, ha ez fokozatosan történne. Az éghajlatváltozás miatt azonban megesik, hogy szeptember végén már fontolgatod a téli kabát előkeresését, október közepén viszont elgondolkozol azon, hogy kár volt még elpakolnod a nyári holmidat.
Jógázz az évszaknak megfelelően!
Minden évszakban más és más dósa hatása erősödik fel. Sőt, még évszakon belül is lehetnek eltérések, attól függően, hogy aznap épp milyen az idő. Márpedig az időjárás jelentősen befolyásolni tudja hangulatunkat, de még testünk működését is. És ugyan vannak egyéni eltérések –van, akit a meleg front közeledtére migrén gyötör, a másiknak pedig hidegben fájnak a csontjai –, de vannak általános érvényű hatásai is az időjárásnak: nyáron mindenki tevékenyebb, télen szeretünk bekuckózni, ködben és hosszú esőzések alkalmával pedig eluralkodik rajtunk a melankólia.
Mark Twain gondolata jut eszembe: „Mindenki panaszkodik az időjárásra, de senki nem tesz semmit az ügyben.”
Ha mást nem is, de annyit mindenképp tehetünk, hogy alkalmazkodunk az adott évszakhoz, a napi időjáráshoz. Nem csak öltözködésünkkel, de az ászanák időjárásnak megfelelő megválogatásával is.
Az ősz dósái
Ősszel a kapha dósa uralkodik ugyan, de egyben egy „köztes fokozatot” képez a forró nyár és a hideg tél között. Ez az átmeneti jelleg, valamint a gyakori szeles idő okozza a váta felerősödését is. A váta a változást, a mozgást képviseli, illetve a hideg, a szeles és a száraz szintén a váta minőségei.
Az ájurvéda tanácsok is főként ennek a három tulajdonságnak az ellensúlyozására épülnek: a test melegen tartásához öltözködjünk megfelelően, valamint kerüljük a hideg ételt, italt; a túlzott szárazságnak a test olajozásával, illetve olajos, lédús és meleg ételek és italok fogyasztásával lehet elejét venni. A szél egyrészt szintén szárít, másrészt a folyamatos mozgás, lendületben maradást is képviseli.
Lassulj le egy kicsit, kuckózz be, szemlélődj! A neten való szörfözés helyett olvass, meditálj, végezz légzőgyakorlatokat. És jógázz – de nem mindegy, hogy hogyan!
fotó: josecarloscerdeno
A váta kibillenése
A vátát a dósák királyának is tartják, mert változásai a másik két dósára is hatnak, felerősítve azok egyes jellegzetességeit. Nézzük, hogy milyen változást hoz a váta az egyes testtípusoknál!
A váta testalkatú embernél ősszel rosszabbodhatnak az idegrendszeri problémák, ami többek között feledékenységben, szétszórtságban, idegességben, félelmekben, alvászavarban, folyamatos, agyalásban mutatkozik meg. A pitta testalkatú embernél a váta hatására fokozódik az emésztés tüze, így különféle gyomorbetegségek (reflux, gyomorfekély, gyomorégés, stb.) jelenhetnek meg, újulhatnak ki nála. A kapha területe a mellkas és a fej. Ennél a testtípusnál ősszel leginkább a hurutos, megfázásos, influenza jellegű betegségek megjelenésében mutatkozik meg a váta túlsúlyba kerülése.
Először tehát a vátával kell foglalkoznunk ahhoz, hogy helyreálljon testünk természetes dósa egyensúlya. Nézzük, mely ászanák segítenek nekünk ebben!
Váta helyrebillentése: lassú, gyengéd, meditatív gyakorlás
A mozgás már önmagában remek feszültség- és stresszoldó, ami a kibillent váta dósájú ember számára különösen fontos. Ezt a hatást tudjuk még fokozni, ha minél több törzscsavaró ászanát végzünk (pl.: parivritta-utkatászana, -trikonászana és -pársvakónászana, vakrászana, ardha-matszjéndrászana).
Nem mellesleg ezáltal egyúttal masszázsban részesítjük a belső szerveinket, felfrissítve bennük a vérkeringést, javítva a működésüket. Így elősegítjük a test méregtelenítését, ami szintén nagyon hasznos amúgy is, ősszel pedig még inkább, mivel a nyáron felhalmozódott salakanyag (áma) lassítja, rontja a szervezet működését, gátolja az immunrendszert, ezért, készülve az influenzás időszakra és a nagy hidegre, érdemes megszabadulni tőle.
A szétszórtságot és feledékenységet nyugodt, mérsékelt erősségű gyakorlással lehet ellensúlyozni, mely során végig figyelünk a puha, egyenletes légzésre. Nagyon fontos a tudatos jelenlét, az elme nyugalma. Ennek érdekében gyakorlásunkban legyenek túlsúlyban azok az ászanák, melyek során tudjuk „földelni” magunkat, vagyis minél nagyobb testfelületünk érintkezzen a talajjal. Ilyenek a hasonfekvő homorító (pl.: salabhászana, nirálamba-bhudzsangászana, dhanurászana), az ülő– (pl.: vadzsrászana, sziddhászana) és a háton fekvő ászanák (pl.: szuptaékapáda-pádángustászana, matszjászana, pávana-muktászana).
Az előrehajlások (pl.: páda-hasztászana, pársvóttánászana, praszárita-pádóttánászana, pascsimóttánászana stb.) is áldásosak, mert ezek segítik a befelé figyelést. Arra viszont figyeljünk, hogy ha alapvetően pitta testalkatúak vagyunk, és a váta „szele” az emésztés tüzét annyira fokozta, hogy az gyomorbántalomhoz vezetett, esetleg gyulladásos betegség alakult ki a hasi szervekben, akkor semmiképp ne végezzünk előrehajlásokat, csavarásokat, mert ezek vérbőséget okoznak. Ha ilyet, vagy bármilyen erőteljesebb testi tünetet tapasztalunk, forduljunk orvoshoz!
fotó: evablanco
Álló ászanákból főleg azokat részesítsük előnyben, melyeknél egyensúlyozni kell, mert ezeket csak az elme összpontosításával lehet véghezvinni (vriksászana, garudászana, ékapáda-pádángustászana). A bemelegítés és a levezetés is legyen hosszú, nyugodt. Gyakorlásod végén jó, ha jut idő egy takaróba bebugyolált relaxációra, és légzőgyakorlatok végzésére is. A teljes jóga légzés vagy a nádi-sódhana kitűnő választás, de ha alapból váta testalkattal rendelkezel, végezhetsz fűtő hatású pránájámát is (bhasztriká, kapála-bhátí).
A kapha dósa hatása
Vannak azok a napok ősszel, mikor megállás nélkül, napokig esik az eső, és az embernek semmihez nincs kedve. Az ilyen időben eluralkodó kapha dósa hatására leszünk enerváltak, fáradtak, rosszkedvűek, közönyösek és végtelenül lusták.
Bármennyire is ellentmondásosan hangzik elsőre, de a mozgás energiát ad. Valószínűleg sokkal nehezebben vesszük rá magunkat ilyen időben arra, hogy elővegyük a jóga szőnyeget, de utána sokkal jobban fogjuk érezni magunkat!
Kapha helyrebillentése: izzasztó, erősítő jellegű gyakorlás
A kapha a vízhez, a földhöz köthető. Ellensúlyozására hőt kell termelni a testben, vagyis olyan ászanákat érdemes gyakorolni, amik erős izomaktivitást kívánnak, illetve amelyek növelik az emésztés tüzét, vagyis a köldökcsakrára hatnak. (Kivéve, ahogy fentebb említettem, gyomorbántalmak, gyulladt belső szervek esetén!)
Álló ászanákból elsősorban a hős pózok, és az utkatászana ajánlott. A kapha lustaságát a core- és hasizomerősítő gyakorlatokkal ellensúlyozhatjuk, mint a trikonászana, nábhjászana, návászana, szantólanászana, illetve általában az erősítő pózokkal, mint a kasjapászana, csaturanga-dandászana, bakászana/kákászana. Ne felejtsük a hasizmot lenyújtani hason fekvő homorító ászanákkal (pl: salabhászana, nirálamba-bhudzsangászana), melyek után sasánkászanában pihenjünk egy kicsit. Ha sok kartámaszos pózt végeztünk, a gyakorlás végefelé iktassunk be egy gó-mukhászanát, de legalábbis mindenképp nyújtsuk le valahogy a kar izmait.
Miután jól megizzasztottuk magunkat, ne felejtsünk el relaxálni. Amennyiben légzőgyakorlatot végzünk, semmiképpen se hűtő hatásút (sítali, szítkári) válasszunk!
Borítókép: anatoliy_gleb